A nők előszeretettel hódolnak az önelemzés szenvedélyének, amikor is saját, aztán pedig mások hibáit, hiányosságait keresik és találják meg, majd izgulnak és elemezik a legkisebb apróságokat is. Példának hozhatjuk fel azt, amikor azon filozofálnak, hogy mit nem szabad tenni annak érdekében, hogy ne tartsanak minket ápolatlan, ronda banyának. Ha hihetünk a különböző fórumoknak, a következő fontos probléma annak eldöntése, hogy melyek azok a dolgok, amelyek egy normális nőből is visszataszító teremtményt csinálnak.
A szerkesztőség tanulmányozta nők és férfiak véleményét a témában, melyeket az interneten osztottak meg és most ez alapján közzéteszi azokat a kulcsfontosságú elemeket, melyek megkülönböztetnek egy normális nőt az elhanyagolt hölgyeményektől. A szövegben szereplő idézetek közösségi oldalakról, illetve fórumokból származnak.
„No, Klára, másszá le, megérkeztünk!”
Minden a fejből kezdődik, állítják egybehangzóan a témával foglalkozó nők. Ha egy hölgyet már nem érdekel az új, lemond még a legkisebb álmairól is és minden figyelme csak a szürke hétköznapok egyhangúságára, az ostobaságra korlátozódik, akkor ezen nő nőiességének már vége van.
Idézet az egyik fórumról: „Igénytelenné válásról akkor beszélhetünk, amikor egy nő a korábbi „reménykedő” énje egy olyanná válik, aminek minden a múltban és későn van. Körülbelül a „No, Klárika, másszá le, megérkeztünk!” típusú kifejezések ezt tökéletesen szemléltetik. Nem motiválja már az új, érdekesebb munka sem, pedig korábban erről álmodozott mindig.”
Idézet az egyik fórumról: „Igénytelenné válik valaki, amikor már semmi sem izgatja, sosem zavartatja magát. Különösen, miután megvan a papír és van már egy csemete is. Egyébként pedig meg van róla győződve, hogy az igénytelen nőtől ő fényévekre áll és a férje mindhalálig köteles őt „imádni”, bármennyire zsémbes és kiállhatatlan.”
„A jellegtelen háztartásbeli”
A házias nők sok férfi számára az álmok kategóriája. De amint egy háziasszony a nyilvánvaló házkörüli munkáján kívül is kizárólag a takarításról, mosogatásról, vasalásról, bevásárlásról és főzésről képes csak beszélni, ezek az álmok hamar szertefoszlanak.
Idézet az egyik fórumról: „Annak jele, hogy egy nő belefásult a mindennapokba és igénytelenné vált az, ha mindenről csak a házimunka jut eszébe, vagy az, hogy mit és hol lehet akciósan megvenni. Ezek a nők annyira elszürkülnek és unalmassá válnak, hogy ezen tulajdonságaik miatt semmilyen figyelmet nem fordítanak rájuk.”
„Az anyáknak” típusú fórumok kitartó és mindennapos olvasója
Ha hihetünk a „népi” megfigyeléseknek, a nőkre leselkedő egyik legszörnyűbb veszély az igénytelenség szempontjából, a szülés utáni egy-két hónapos időszak. Ebben az időszakban különösen fontos, hogy egy nő összeszedje minden akaraterejét.
Idézet az egyik fórumról: „Igénytelenné vált. Könyvet nem olvas, csak bulvárújságokat, és a sztárok életével kapcsolatos cikkeket. Emellett órákon át képes böngészni az anyáknak címzett internetes oldalakat, olvasgatva blogbejegyzéseket, az allergiáról, a babák kakilási szokásairól stb..”
Idézet az egyik fórumról: „Napról napra egyre igénytelenebbé válik. Nem törődik a megjelenésével, csak felvesz valami göncöt, amit éppen talál, mondjuk egy kétszer nagyobb pólót egy mackónadrággal, a körmeit elhanyagolja, a fodrászhoz se jár már és amikor a férje azt mondja, „Itt van a pénz, költsd magadra”, egyértelmű nem a válasz.”
„Mindig és mindenre ez a válasz: De hiszen nekem gyermekem van!”
Akár egy sorozatból is idézhettünk volna, de ez sajnos maga a valóság. Szerencsére nem minden nőre igaz, de akire igen, azok közül is sokakról ezt elsőre nem is feltételeznénk, de aztán egy kissé elgondolkozva rögtön felszínre kerül: „deénanyavagyok!”.
Idézet az egyik fórumról: „A szülés után a feleségem egyszerűen megőrült. Magára egy fillért se volt hajlandó költeni, fel is szedett vagy 30 kilót, olyan ruhát visel, amit éppen talál (és rámegy). Haja inkább zsíros csomókhoz hasonlítható, mint ápolt frizurához és szörnyű szagú is. A szexről inkább nem is szólok, vele egyszerűen nem kívánom, már, ha csak ránézek is, az a kevéske vágyam is elillan. Azokra az óvatos javaslatokra, célzásokra, hogy kezdjen már végre valamit magával, menjünk el közösen valahová, vagy járjon edzőterembe, elkezdi a hisztit: „De hiszen nekem gyermekem van!”
„Amint kinyitja a száját, rögtön lehull a lepel…”
Egy különösen fontos és joggal mindenki figyelmébe ajánlott dolog a viselkedésmód.
Idézet az egyik fórumról: „Visítás és intrika. Amint kinyitja a száját, rögtön lehull a lepel. Ha egy nő elkezd botrányosan viselkedni, ordítani, másokat sértegetni, az egy igazán mélyigénytelen megnyilvánulása az adott nő primitívségének. Rögtön egy tenyeres-talpas vörösfejű utcai kofához válik hasonlatossá.”
„Felnyírt haj és miniszoknya az év 365 napján”
A viselkedéseddel ugyan sok mindent eltakarhatsz, de a belső énedet nem rejtheted el. Az internet „népe” szerint pedig mindig az összképet kell figyelembe venni. Csak akkor lehetsz adott esetben kellemes társaság, ha nem hisztizel egyfolytában és nem viselkedsz soha botrányosan, de ha engeded ezeket a „belső értékeket” felszínre kerülni, az összeomlást te sem kerülheted el.
Idézet az egyik fórumról: „A súlyfelesleg miatt minden nő kissé idősebbnek néz ki, ezért azonnal kell ezzel valamit kezdeni, mert különben valóban nénikké válunk. De igénytelenek nem ettől válunk, hanem attól, ha erre az alkatra valaki az év minden napján miniszoknyát visel, vagy szaggatott farmert, esetleg valami egészen rikító színűre festi, vagy felnyírja a haját.”
Idézet az egyik fórumról: „A cicanacik, a kisméretű pólók, a horgolt felsők és persze a kalapok; totál igénytelenség! Holnap nézzétek meg milyen ruhákban járnak egyesek az utcán és megértitek miről beszélek. A kalapok, hát igen, na, az minden visz… Svájcisapkák, drágakőutánzatos dolgok, mindezek a legvadabb kivitelben és a különféle szőrmefelsőkről, kabátokról még egy szót sem ejtettem. Mindezek, természetesen, bekecs vagy pehelydzsekivel együtt, legalább 20 kilogrammot hozzáadva az adott egyén súlyához.”
„A kínai piac ruhakölteményei…”
Az igazsághoz az is hozzátartozik és ezt feltétlenül ki kell hangsúlyozni, hogy igénytelenül egy vékony hölgy is kinézhet. Ehhez bőven elég, ha a nem megfelelő helyen vesszük a ruhánkat.
Idézet az egyik fórumról: „Ül velem szemben a hotelben egy nő. Körülbelül 40 évesnek saccolom, a ruháinak mérete maximum 46-os, de lehet, hogy csak 44-es. DE MICSODA FÖRTELMEK AZOK! Tipikus kínai piacos (már ha vannak még olyanok) göncök, amiket ezelőtt 8-10 évvel viseltek az emberek.”
Idézet az egyik fórumról: „Hogy kiket tartok igénytelen nőknek? Azokat, akik, bár X-lábúak, sztreccsnadrágot viselnek. Ugyanez a kategória azoké, akik ugyanezt követik el, de a combjuk túl vastag. De még ha 20 évesek is, egyszerűen szörnyű… Az igénytelenség netovábbja.”
Természetesen nem lehet és nem is szabad általánosítani, és az itt megjelent véleményekkel nem minden esetben értünk egyet. De azért, hogy tisztában legyünk azzal, hogyan vélekednek más nők/férfiak (vegyesen) azokról, akik kevésbé figyelnek a megjelenésükre, érdemes levonni a tanulságokat. Végezetül pedig fogadjuk meg azoknak a tanácsait is, akik szerint nem a ruha teszi az embert, és akik szerint a legfontosabb, hogy elsősorban mi magunk érezzük jól magunkat a saját bőrünkben, a többiek kritikáit pedig ne vegyük a szívünkre.
Reméljük, a cikk elnyerte a tetszésed és nem felejted el, hogy megoszd a barátaiddal és családtagjaiddal is. Köszönjük.
Forrás: ketkes.com
